a munkamegosztás meghatározása
Bármely termék fogyasztás céljából történő beszerzésében van egy ötlet: sok munkavállaló közvetlen és közvetett beavatkozása. Így, ha futball-labdát vásárolunk, tudjuk, hogy mögötte egy sor produktív tevékenység áll. A folyamatokat és tevékenységeket alkotó darabok egy gondolattal fejezhetők ki: a munkamegosztás.
A primitív emberi közösségekben már kezdetleges fogalom volt a munkamegosztásról
A férfiak vadászattal és halászattal foglalkoztak, valamint eszközöket készítettek és megvédték közösségüket az agresszoroktól. Ugyanakkor a nők más feladatokat is elláttak: gyermeknevelést, gyümölcsgyűjtést és edények készítését a mindennapi élethez.
Munkamegosztás a kapitalista rendszerben
A kapitalista rendszer teoretikusai, például Adam Smith a XVIII. Században azzal érveltek, hogy a nemzet gazdagságának kialakulásának kulcsa a munkamegosztásban rejlik. Ez a felosztás feltételezi a munkavállalók szakosodását nagyon specifikus feladatokra. Ezzel a kapitalizmusra jellemző produktív modellel abbahagyják azt a kézműves tevékenységet, amelyben a termelő több feladatot irányított.
A munkamegosztás a marxista filozófiában
Karl Marx azzal érvelt, hogy a munkakörök megosztása elkerülhetetlenül a vagyon egyenlőtlen eloszlásához vezet. Így míg egyesek birtokolják a termelési eszközöket (a tőkések), mások alárendelt és összehangolt egyénekké (munkásokká) válnak.
Másrészt a munkamegosztás következtében differenciált társadalmi osztályokat hoznak létre. Ez a körülmény az alapja annak, amit Marx osztályharcnak nevezett, vagyis az elnyomók és az elnyomottak közötti történelmi konfrontációnak.
Marx szerint ez a helyzet igazságtalan, és egy kommunista rendszeren kell felülkerekednie, amelyben nincs magántulajdon és a termelési eszközök a közösségé.
A munkamegosztás Emile Durkheimnél
Ez a 19. századi francia szociológus javasolta a munkamegosztást az egyén és a közösség közötti kooperatív kapcsolat alapján. Ennek a kapcsolatnak két síkja van:
1) szolidaritás a primitív társadalmakban, a közösséget alkotó egyének kölcsönös támogatásán alapul, és
2) szolidaritás a komplex társadalmakban, ahol minden egyénnek sajátos funkciója van a nagy társadalmi hálózat általános keretei között.
Fotók: Fotolia. pavel_shishkin / vivali
