a reneszánsz filozófia meghatározása
A reneszánsz filozófiát Európában a tizenötödik és tizenhetedik század történelmi koordinátáin belül kell kialakítani. A reneszánsz filozófiát úgy kell értelmezni, mint az átmenet időszakát a középkor és a modern kor között.
A reneszánsz szellemi kontextusa
Számos esemény lehetővé teszi a reneszánsz filozófia kontextusba helyezését. Először is a humanista áramlat ösztönzi a klasszikus görög kultúra helyreállítását (a reneszánsz kifejezés pontosan a görög klasszikus korszak klasszikus kultúra- és tudományműveiből ihletett új szellemi pompára utal).
Másrészt a protestáns reformáció feltételezi a vallási hatalom töredezettségét. Ugyanakkor nem szabad megfeledkezni arról, hogy az Új Világ felfedezése újabb képet adott a valóságról és az új kihívásokkal való szembenézés szükségességéről (például a navigáció területén). A burzsoázia mint új társadalmi osztály megjelenése a kulturális szemlélet megújítását is jelentette. És mindezt egy új technológiai eszköz, a nyomda kíséretében.
A reneszánsz filozófia főbb jellemzői
A klasszikusokhoz való visszatérésnek a reneszánszban két aspektusa van: az évszázadok óta elfeledett szövegek fordítása és a görög tudomány helyreállítása (különös tekintettel Archimédész, Pythagoras és Euklidész közreműködésére). A klasszikus világ ezen újjászületése meghaladta a kultúra és a tudomány iránti érdeklődést, mivel a reneszánsz filozófusai megpróbáltak egy rendet létrehozni, amely az emberi lényre, mint központi tengelyre (antropocentrizmusra) épül, szemben a középkori teocentrizmussal.
A reneszánsz filozófusai és humanistái megértik, hogy az ember természeténél fogva jó, ez a nézet ellentétes a kereszténység eredeti bűnről alkotott elképzelésével.
Isten alakját már nem tekintik a teljes valóság tengelyének, hanem új megközelítések merülnek fel. Ebben az értelemben Giordano Bruno az univerzum végtelenségén alapuló panteizmust védett, Nicolás de Cusa pedig merte megkérdőjelezni Isten természetének megismerésének lehetőségét.
A reneszánsz filozófusok kritikusan viszonyulnak a középkori intellektuális dogmákhoz, különösen az arisztotelianizmushoz, amely minden tudományos ismeretet átjárt.
A Kopernikusz által szorgalmazott világegyetem heliocentrikus szemlélete és a Francis Bacon által támogatott új tudományos módszer a reneszánsz paradigma két lényeges kérdése.
A reneszánsz ideálok megnyitották az utat a modern idők filozófiája előtt, amelyben az emberi ész függetlenné válik a hittől, és a tudomány úgy fogalmazódik meg, ahogy ma értjük.
Fotók: iStock - Craig McCausland / lcodacci
