a dinamit meghatározása
A dinamit a robbanóanyagok egyik típusa, amely nitroglicerinből és szilícium-dioxidból áll. A dinamit hatása nagyon erős, ezért használják rendkívül merev és erős anyagok, például beton vagy hegyi kőzetek megsemmisítésére vagy lebontására. Általában használják a bányászatban, valamint az építőiparban. Hatásossága miatt az elemeinek egy részét nem szabadon értékesítik annak elkerülése érdekében, hogy az egyének összeállíthassák saját dinamitdózisaikat.
A Dynamite a híres svéd vegyész és mérnök, Alfred Nobel találmánya volt, amelyet a Svédországban odaítélt Nobel-díjakról neveztek el. 1867-ben ez az ember erősebb, stabilabb és képlékenyebb robbanóanyagot fejlesztett ki, mint pusztán a puskapor vagy a nitroglicerin, így a dinamit a történelem egyik leghasznosabb és leghatékonyabb robbanóanyagává vált. A kémiai elemeken kívül a dinamitnak a nitroglicerin minden három adagjára egy adag diatomit vagy kőzetpor tartozik. Ez a föld- vagy kőpor por abszorbensként szolgál, hogy megakadályozza a robbanóanyag nedvesedését. A talaj másik feladata, hogy megfékezze azt a robbanásveszélyt, amelyet a nitroglicerin hirtelen mozdulatokban vagy ütésekben képes előidézni.
Elemeinek kombinációját viszonylag kicsi rudakban gyártják és mutatják be, amelyeket papír borít. A dinamit öregedésével instabil potenciálja egyre nagyobbá válik, ezért rendkívül veszélyes a soha nem használt régi dinamit kezelése.
Mint mondták, a dinamitot elsősorban a bányavilágban használják tojások, kutak és alagutak készítésére a szikla közepén, amelyek lehetővé teszik az ember és a szükséges technológiák átjutását. Gyakran használják épületek és építmények lebontásában is, mivel ez az egyik leghatékonyabb robbanóanyag ilyen esetekben.
