hardver meghatározása
Szó szerint: "hardver"azt jelentené, hogy" kemény áru ". Ez a koncepció célja jelölje ki az összes kézzelfogható alkatrészt egy elektronikus rendszerben, vagyis amit játszhatunk: billentyűzet, egér, monitor, chipek, táblák, nyomtatók stb. Lehetne hasonlítani az emberrel, és azt mondani, hogy a szoftver gondolkodik, Közben ő hardver a test.
Összezavaró a kapcsolat hardver alkatrészekkel "igazi"vagy"fizikai"mert ez azt jelentené, hogy a számítógépes rendszerek nem fizikai vagy akár valószerűtlen elemekkel rendelkeznek. hardver nem működne vagy haszontalan lenne "szoftver", a számítógépes rendszer "megfoghatatlan" és logikus része: utasítások halmaza, amelyet a hardver. Továbbá ez a terminológia annyira megalapozott és elterjedt ma, hogy bár néhány fordító határozottan javasolja a szó cseréjét szoftver a "szoftver" gondolatához a legkisebb egyetértés sincs az anglicizmus elpusztításában "hardver"egyenértékű kifejezés előidézésére nyelvünkben.
Tovább egy számítógép vagy számítógépes rendszer hasonló (mobiltelefon, hordozható lejátszók), megkülönböztethetünk különféle komponenseket: bemeneti perifériák (egér, billentyűzet, szkenner, mikrofonbemenet, webkamera, toll), kimenet (hangszórók, nyomtató, monitor [kivéve érintőkijelző]), vegyes adathordozók (merevlemezek, modemek, USB-meghajtók, interaktív kijelzők, optikai lemezolvasó egységek), a központi processzor (központi feldolgozó egység vagy CPU, a gép "agya"), RAM (ideiglenes adattárolás, a programok végrehajtásának helye a CPU-val és más összetettebb összetevőkkel együtt) és hardver grafika (videokártyák, amelyek saját központi processzorral rendelkeznek).
Érdekes tudni, hogy az első számítógépek vákuumcsövek vagy szelepek alapján működtek, olyan üvegcsövek voltak, mint egy villanykörte, amely elektromos áramköröket tartalmaz. Nagy mennyiségben és más elemekkel együtt alkották a hardver rendszer viszonylag bonyolult, nagy méretekkel. A csöveket korábban hibákkal töltötték fel, ezért a "debug" (bogár = "hiba" angolul): "desbichar"; A hibák eltávolítása a csövekből, hogy a rendszer megfelelően működjön, a 20. század közepén a technikusok feladata volt. Ezek az első kifejezések annak, amit ma ismerünk hardver Lehetővé teszi az elején jelzett "kemény áru" jelentésének magyarázatát. Sok ilyen korai berendezés egy egész szobát elfoglalt, és az adatfeldolgozás nem volt teljesen digitális, de sok esetben mechanikus feldolgozó alkatrészeket is tartalmazott. Itt keletkezik a kép, amely ma már csak a múzeumokban képzelhető el, lyukasztott kártyák - talán a legrégebbi vegyes eszközök - használatából származik az adatok és információk cseréjének erőforrásaként az akkori processzorral. Míg a megjelenése floppy lemezek (hajlékonylemezek) megdöbbentő forradalmat jelentett a memória kapacitása és a feldolgozási sebesség szempontjából, ezek a rendszerek szintén a memória részét képezik, fokozatosan kiszorítják őket a kompaktlemezek, DVD-k és a jelenlegi memóriakártyák.
A tranzisztorok feltalálása a gépek méretének jelentős csökkenésével járt; hasonlóképpen megbízhatóbbá és olcsóbbá tették őket. Később a szilícium chipek technológiájával ezeket a tranzisztorokat integrált áramkörökbe lehetne összerakni, nagyobb helyet foglalva el, hogy később mikroprocesszorokat hozzanak létre: szinte teljes számítógépek, amelyek egyetlen chipbe illeszkednek. Ezek a paraméterek jelentették az alapját az asztali személyi számítógépek megjelenésének, amelyek hamarosan helyet adtak a könnyebb tömegnek és a hordozhatóbb számítógépeknek, például a PC-knek. füzetek és a netbookok. Ezek a csökkentett dimenziójú hardververziók összekapcsolódtak az alkatrészek egyszerűsítésével is, amelyeknél ugyanakkor nőtt a vegyes elemek száma, amelyek lehetővé teszik az adatok bevitelét a berendezésekbe (bemenet) és az információ kimenete (Kimenet). Ezen az alapon jelent meg mindkét tabletta, amely kifejezi a méret optimalizálását a nagy teljesítmény, például az okostelefonok keretében. A formátum hardver mindkét technikai erőforrás biztosítja, hogy jelenleg minden potenciális felhasználó rendelkezik a szükséges technikai kerettel az adatok küldéséhez és információk fogadásához a bolygón bárhol, ezáltal megkönnyítve a kommunikációt az emberiség történetében soha nem ismert módon.
A nanotechnológia ígéri, hogy a számítástechnikai korszakban megteszi a következő nagy ugrást. Ezzel a technikával becslések szerint a tranzisztorok méretei kisebbek lesznek, mint egy mikrométer, ezért a hardver súlya gyanútlan szintre csökkenhet. Ennek eredményeként a progresszív digitalizálás lehetővé teszi az ismeretek nagyobb terjesztését, és végérvényesen rávilágít a számítás egyedülálló jelentőségére a jobb jövő megteremtésében.
