a zavartság meghatározása
Szégyelljük magunkat, ha hibát követünk el, bolondot csinálunk mások előtt, vagy sajnáljuk, hogy nem megfelelő a cselekedetünk. Ezt az érzést az arcpír, idegesség vagy bizonyos belső kellemetlenség kísérheti. Azonban néha mások cselekedetei okozzák a szégyent bennünk. Amikor ez megtörténik, valaki más zavartságáról beszélünk.
Két szemléltető példa a helyzetekre
Humoros show-n veszünk részt, amelyben egy humorista köszönetével és poénjaival próbálja megnevettetni a közönséget. Helyünkön megfigyeljük, hogy senki sem nevet, és zavarban érezzük magunkat a humorista fellépése miatt.
Az előadó nagy közönség előtt áll, akit érdekel a megvitatandó téma. Az előadó beszédhibája van, és szavai nem érthetőek jól. A jelenlévők közül sokan kényelmetlenül érzik magukat, és alig várják, hogy a konferencia mielőbb véget érjen.
A fenti példákban két főszereplő van: valaki, aki valamilyen okból vonzza a negatív figyelmet, és mások, akik zavarban vannak.
Stratégiaként használják néhány televíziós műsorban
Bizonyos programokban gyakran fordulnak furcsa karakterekhez vagy stréberekhez, akik valahogy bolondot csinálnak a kamerák előtt. Sok néző zavarban lehet ilyen típusú előadás miatt. Azok, akik ezeket a műsorokat tervezik, tudják, hogy a kínos zavarok mechanizmusa vonzhatja a nézőket.
Miért merül fel ez az érzés?
Erre a kérdésre nincs egy válasz, mivel ez az érzés sok tényezőtől függ (az érzést kiváltó emberrel fennálló kapcsolatunk, saját jellemünk vagy a helyzet nevetségessége). Van azonban egy kérdés, amely megmagyarázhatja az ilyen típusú reakciókat: az úgynevezett tükörneuronok részvétele. Ezeknek a neuronoknak az a funkciójuk, hogy empátiát teremtsenek másokkal.
Ha valaki körülöttünk ásít, akkor utánzással ásítunk. Ugyanígy, ha valaki bolondot csinál mások előtt, akkor az agyunk empatikus mechanizmust generál az illetővel szemben, és végül valaki más szégyent érezünk.
Figyelembe kell venni, hogy mások szégyene az esetek többségében azt jelenti, hogy a másik helyére tesszük magunkat, és ennek következtében úgy éljük meg szerencsétlen helyzetüket, mintha velünk történt volna.
Más szavakkal, társas lények vagyunk, és ami másokkal történik, nem közömbös számunkra. Mások szégyenének fájdalmas és kényelmetlen érzelme azt jelzi, hogy empátiás emberek vagyunk.
Fotó: Fotolia - Kakigori
