fal meghatározása
A falat olyan falnak vagy falnak nevezzük, amelyet könnyen lehet készíteni, és amely többé-kevésbé ideiglenes felosztásként szolgál két szomszédos tér vagy föld között. A fal egy olyan egyszerű konstrukció, amely nem igényel túl sok mérnöki munkát, és gyorsan elvégezhető, mivel csak egyfajta, könnyen hozzáférhető anyag, például agyag vagy iszap használatához folyamodik. Ezért a fal nagyon elterjedt építési mód a vidéki térségekben, valamint az olyan szerény területeken, ahol más típusú anyagok sokkal drágábbak lehetnek. A fal az ókorban is nagyon gyakori volt, és olyan helyeken, ahol nagyon sok ilyen anyag volt. A fal azonban felépítésének és anyagának egyszerűsége miatt sokkal inkább szenvedhet a zord időjárástól.
A fal leírható falfestményként vagy alapvetően agyagból vagy sárból készült falként. Ezt az agyagot vagy iszapot úgy tampírozzák vagy összetörik, hogy nagyon tömör és ellenálló felületet képezzen, amely szárazon állva maradhat. A tampolás arra törekszik, hogy ne legyen hely vagy levegő a felület különböző részei vagy szakaszai között, mivel az anyag hajlamos a levegőztetésre. A tömítés nehéz elemgel történik, amely függőlegesen képes kondenzálni az agyagot, és így nagyobb szilárdságot ad a szerkezetnek.
Annak érdekében, hogy az anyagot függőlegesen és megfelelően lehessen tartani, amíg el nem éri a szükséges szárítási állapotot, zsaluzatot kell készíteni, amelyhez fatáblákat helyeznek, amelyek között a nedves iszap vagy agyag megmarad. Ilyen módon, bár a fal anyaga még nem száradt meg, e két falemez (néha fém is) között kondenzálódik oly módon, hogy szárazon maradjon.
A falak nagyon gyakoriak voltak a világ különböző részein, például a Közel-Keleten vagy a Kolumbus előtti Amerikában, ahol az anyag nagyon bőséges. Ugyanakkor azok az ókortól is gyakoriak, amikor a mérnöki és építkezési formák nem voltak annyira fejlettek. Sokszor a fal felületét jelöléssel díszítik, vagy az anyagon dolgozni kell, mielőtt megszáradna.
