a pozitív törvény meghatározása
Bármely ágában és értelmezésében a törvény magában foglalja az igazságosság ideálját. Ily módon a törvények megpróbálják helyreállítani az emberi kapcsolatok igazságosságát. A jogfilozófia területén a törvények filozófiai eredetének két ellentétes megközelítése van: azok, akik azt állítják, hogy a törvények az emberi értelem természetes természetének ideális koncepciójának következményeként keletkeznek, vagy azok, akik azt állítják, hogy nincs olyan természetes ok, amely legitimálja a törvényt, de a törvények igazságos dimenziója a különböző jogalkotó szerveken alapul.
Az előbbieket iusnaturalistáknak vagy a természeti jog támogatóinak, az utóbbiak pedig iuspositivistáknak vagy a pozitív jog védelmezőinek nevezik. Ily módon a pozitív jog az illetékes hatóság által kiadott jogi szabályok összessége, amelynek célja a közjó megalapozása.
A természetjog kontra pozitív törvény
A természeti törvény szerint vannak olyan egyetemes szabályok, amelyek hajlamosak megteremteni az igazságosságot a társadalomban. Amennyiben az ember társadalmi lény, a társadalom életének tisztességesnek kell lennie. Következésképpen az igazságérzet, mint az emberi értelem ideálja, a törvény alapja. Ily módon a pozitív vagy az objektív jog jelenlegi törvényei a természetjog konkrét megtestesítői egy sor szabályon keresztül. Következésképpen a természeti törvény meghatározza és irányítja a különféle általános irányelveket, amelyeket később a jogszabályok testesítenek meg. Így egy norma akkor lesz igazságos, ha megfelel a természeti törvény kritériumainak.
Az iuspositivisták szerint a jog forrása nem az egyetemes jellegű természetes jog, hanem maga a törvény. Ezért azok, akik ezt a jövőképet védik, a jog tanulmányozására összpontosítanak, és nem vesznek figyelembe néhány feltételezett egyetemes és megváltoztathatatlan értéket, amint azt a természettudományi tudósok állítják.
Ennek ellenére az iuspositivisták nem zárják ki a jog más lehetséges forrásait, például a szokást vagy a joggyakorlatot. Mindazonáltal mind a szokásnak, mind a joggyakorlatnak mindig a törvénynek kell lennie. Mint logikus, az iuspositivisták úgy vélik, hogy a bíráknak hű értelmezőknek kell lenniük.
A nyugati világ felfogása
A pozitív jog jövőképe négy alapvető tézisen alapul:
1) a törvény kizárólag szabályok sorozatából áll, és minden, ami nem felel meg a törvénynek, jogi szempontból értelmetlen,
2) Célja a jogbiztonság, vagyis a jogszabályok előzetes ismereteinek biztonsága, hogy előre láthassa annak következményeit,
3) a törvény emberi alkotás és minden történelmi korszak szigorúan konvencionális társadalmi ténye, és nem függhet semmilyen egyetemes és állandó értékítélettől,
4) A törvény és az erkölcs független valóság, tehát egy törvény nem legitim, mert etikai álláspontot fejez ki, hanem azért, mert azt egy illetékes intézmény hozta létre.
Fotók: Fotolia - Pongmoji / Andrey Burmakin
