a limbo meghatározása
A rágalom fogalma szinte minden vallásban jelen van, és arra a térre utal, ahol a halottak összegyűlnek, mielőtt megítélnének és a Mennybe vagy a Pokolba küldik őket. A zavartság jelenléte különösen fontos a zsidó-keresztény hagyományban, mivel számára a túlvilági élet éppen attól függ, hogy az ember lelkén, életében tett cselekedetein és az örökkévalóságig milyen következményei vannak isteni módon.
A limbót, mint az élet és a halál közötti átjárási teret, mindig ködös térként írják le és képzeletben értik, ahol minőségi élet és boldogság nem lehetséges, mivel az ember határozatlan állapotban van. A limbo kifejezés a latinból származik limbus ami nem jelent többet, mint él, él, ami a valós világ és a menny vagy a pokol világa közötti élre vagy határra utal. Ennélfogva ebből az elképzelésből származik a „zavarba kerülés” kifejezés azzal kapcsolatban, hogy egy személy elvonja a figyelmét vagy elveszik más természetű gondolataiban.
A keresztény hagyománynak megfelelően különböző típusú limbók léteznek, amelyeket különféle egyének számára szánnak. A pátriárkák limbója mindazoknak szól, akik megkeresztelkedtek, és akiket ezért halála után Istennek kell megítélnie, hogy megtudják, végre beléphetnek-e a Mennyek Országába. Ugyanakkor létezik a Gyermekek vagy Csecsemők Limbója, amelyhez csak azok a gyermekek vagy csecsemők férhetnek hozzá, akik valamilyen bűn elkövetése előtt meghaltak, de még nem tették meg időben, hogy az egyház tanítása szerint megkeresztelkedjenek.
Normális esetben minden vallás kialakítja a saját fogalmát. Megmaradt azonban az az elképzelés, hogy a limbo a felszabadító portál mindazok számára, akik az életben jók és elfogadták a különböző vallási felfogásokat.
