a panegyric meghatározása
A panegyric szó eredete a görög, mivel a pan-ból származik, ami mindent jelent, és a gyrikos-ból, amely az agyris szóból származik, ami az egész népet jelenti. Így a görögök számára a gyászbeszéd egyfajta beszéd volt, amelyet az egész népnek szántak. Ez nem akármilyen beszéd volt, hanem konkrét célja is volt: dicsérni vagy magasztalni egy embert, egy istent vagy egy népszerű hőst.
A dicsérő vagy dicsérő szavakat általában bizonyos társadalmi jelentőségű helyzetek, például fesztiválok, esküvők vagy posztumusz tisztelgések kapcsán ejtették. A görög hagyományban szereplő gyászbeszédet a római kultúra feltételezte. Ma továbbra is használjuk a gyászbeszédet azokban az összefüggésekben, amelyekben dicsérő vagy köszönő szavakat mondanak.
Ma a gyászbeszéd kifejezés olyan beszélt szövegre vagy beszédre vonatkozik, amelyben az embereket nyilvánosan dicsérik. Nincs egyetlen formátum, amelyben bemutatja a gyászbeszédet, mivel búcsúlevél formájában, újságcikkben vagy rövid temetési beszéddel lehet eljuttatni.
A görög-latin kultúrában valakinek a tiszteletben tartásának különböző módjai
A görög kultúrában a gyászbeszéd több volt, mint néhány dicsérő szó, mivel azt olyan retorikai gyakorlatként kell érteni, amelyben az előadó szavakkal mutatja meg másoknak ügyességét. Érdemes hangsúlyozni, hogy a görög kultúrában különféle retorikai gyakorlatok voltak, amelyeket progymnasmata kifejezéssel is ismertek (például elbeszélés, mesék, vádak és más típusú beszédek).
A görög hagyományban a tiszteletadás többféle módja létezett: epitáf vagy epigramma formájában, versben egy elégia, óda vagy ditiramb között, szobor felállítása valakinek emléke tiszteletére vagy dicséretes temetési beszéddel. A dicsérő szavakkal szemben a kizáró beszédek vagy olyan kritikai javaslatok álltak, mint a szatíra vagy a vitázás.
A szó jelentősége a klasszikus Görögországban
A panegirika szemléltető példa annak fontosságára, amelyet a görögök tulajdonítottak a szónoki és retorikai gyakorlatoknak. Mondhatnánk, hogy a görögök nagy értéket tulajdonítottak a szavaknak. Különböző megnyilvánulásokon keresztül értékelhetjük ezt a szempontot: színház, filozófiai párbeszédek, dialektikus viták az agorában vagy a szónoklat mestereinek, a szofistáknak a tanításai. Valahogy a görögök felismerték a szavak erejét, mert velük lehet szépen mesélni, vagy meggyőzni az embereket.
Fotó: iStock - QuoVision
