a bolygó meghatározása
Egy bolygó a égitest amelyek a Nap körül keringenek. Azokat a "bolygókat", amelyek más csillagok körül keringenek, exobolygóknak nevezzük. A Naprendszerben nyolc bolygó található: a Neptunusz, amely a legtávolabb van a Naptól, és amely gázból és szilárd magból áll; Urán, amelyet hidrogén, hélium, valamint jég és sziklák magja alkot; Szaturnusz, amelyet gyűrűi jellemeznek és főleg gázból áll; Jupiter, szintén gáznemű és a legnagyobb; Mars, amely a legközelebb van a Földhöz; A Föld, az egyetlen bolygó, amelyen ismert az élet; A Vénusz, amelyet már az őskorban is ismertek; és végül a Merkúr, amely a legközelebb van a naphoz.
A csillagászok által korábban bolygónak tartott Plútót ma törpebolygóként tartják számon; Ezt a változást nagyrészt az Eris nevű test felfedezése motiválta, amely kevésbé kicsi, mint a Plútó. Alapvetően a törpebolygók, például a Plútó és a többi bolygó között az a különbség, hogy utóbbiak megtisztították pályájukat, megnyitva annak lehetőségét, hogy más eredetűek legyenek.
Évszázadok óta a kozmosz nagyszerű tárgy a fizikusok, matematikusok és csillagászok számára. A galaxisunkat alkotó mind a nyolc bolygót, amelyet Tejútrendszernek neveznek, fokozatosan „felfedezték”. Az ember kíváncsisága, intelligenciájával alátámasztva, lehetővé tette mérési és megfigyelési eszközök kifejlesztését a kozmoszról és a bolygótanulmányról szóló ismeretek elmélyítése érdekében.
A múltban, a divatban lévő geocentrikus elmélettel, a bolygókat a Föld szempontjából a Naphoz viszonyított szög szerint osztályozták; így az alsóbbrendű bolygók és a magasabb rendű bolygók nevét kapták. Ezt az ókorban megfigyelt viselkedést a heliocentrikus elmélet magyarázza a belső pályától vagy a külső pályától a föld pályájához viszonyítva.
A bolygókat átmérőjük és sűrűségük szerint is osztályozzák. Így a földi bolygók kis átmérőjűek és nagy sűrűségűek, a jovi bolygók pedig nagy átmérőjűek és kis sűrűségűek. Az első csoportban megtalálhatjuk a Földet, a Vénuszt, a Merkúrot és a Marsot, míg a második csoportban a Jupiter, az Urán, a Szaturnusz és a Neptunusz található.
Mint korábban említettük, a Naprendszert alkotó bolygók számtalan tudományos kísérlet tárgyát képezték (főleg) a középkortól napjainkig. Ha Galileo Galilei idejében a távcső nagy előrelépést tett lehetővé a csillagászati elméletek megalapozásában, akkor ma az olyan organizmusok expedíciói, mint a NASA, fontos eszközöket fejlesztettek ki a bolygók "in situ" megfigyelésére, vagyis programozott műholdakat küldenek a gyűjtsön bizonyos típusú adatokat, amelyeket továbbítanak a NASA földi megfigyelő központjaihoz, pontosabban az Egyesült Államokban.
Ebben az értelemben a Mars az egyik legismertebb bolygó volt, és ahol nagyobb számú elemet találtak, amelyek bizonyos típusú hasonlóságot mutatnak a földi elemekkel, például kőzetekkel vagy bizonyos ásványi anyagokkal. A Föld után sokan azt mondják, hogy az élet lehetséges lehet.
