az egyén meghatározása
Az egyén fogalma kétségtelenül nagyon összetett és gazdag. Technikai értelemben mindazt szimbolizálja, ami nem osztható fel, bár általánosságban az emberi lényre vagy az emberre utal, mivel nem osztható fel vagy töredezett. Az egyén tehát a komplex társadalmi rendszerek legkisebb és legegyszerűbb egysége, valamint az a forrás, amelyből felépül és szerveződik.
Az egyén fogalmának meghatározása különböző szinteken állapítható meg. Ha valaki az ontológiai szinttel, annak létezésével kezdi, akkor kétségtelen, hogy az egyén fogalmát mélyen gazdagították R. Descartes francia filozófus elméletei, aki a híres "gondolom, tehát vagyok" kifejezést javasolta. Ezen keresztül az egyén olyan, amíg képes gondolkodni, reflektálni és használni racionális ajándékait. Ugyanakkor ez a kifejezés felismeri az egyén elhelyezkedését egy olyan környezetben, amelyben létezik, így összekapcsolja magát mindennel, ami körülveszi.
Egy másik értelemben az egyén mint egyedi és megismételhetetlen lény gondolatát, amelyet nem lehet másolni vagy utánozni, szintén felvetették, mivel mindegyik egy adott környezetben, bizonyos fizikai kapacitásokkal és egy sajátos történelmi-térbeli összefüggésben merül fel. Mindezek az elemek oszthatatlanná változtatják önmagában és különösképpen, mivel megadják azokat a tulajdonságokat és tulajdonságokat, amelyek egész életében (nagy mértékben) birtokában lesznek.
Az egyén mint ember azonban nem egy korábban megtervezett és előre meghatározott elem, hanem éppen ellenkezőleg, olyan személy, aki képes tanulásra, ismeretek fogadására, készségek elsajátítására és a kultúra fejlesztésére. Itt lép be az a szerep, amelyet a környezet és a társadalom más egyénekkel való együttélése foglal el, hogy az egyén ilyen legyen.
