rendszer meghatározása
A rendszer olyan funkciók összessége, amelyek harmóniában vagy azonos céllal működnek, és lehetnek ideálisak vagy valósak. Jellegéből adódóan egy rendszernek vannak olyan szabályai vagy normái, amelyek szabályozzák működését, és mint ilyenek megérthetők, megtanulhatók és taníthatók. Ezért, ha rendszerekről beszélünk, olyan kérdésekre hivatkozhatunk, mint az űrhajó működtetése vagy egy nyelv logikája.
Bármely rendszer többé-kevésbé bonyolult, de diszkrét következetességgel kell rendelkeznie tulajdonságai és működése tekintetében. Általában a rendszer elemei vagy moduljai kölcsönhatásba lépnek egymással. Néha vannak alrendszerek a rendszeren belül. Ez a jelenség jellemző a biológiai rendszerekre, amelyekben az alrendszerek (sejtek) különböző szintjei nagyobb rendszert (élő szervezetet) eredményeznek. Ugyanez vonatkozik az ökológiára, amelyben a kisebb méretű nagyságrendű különböző rendszerek (tócsa, altalaj) összefognak nagyszabású szervezett rendszerekben, például egy teljes ökoszisztémában.
Így a rendszerek osztályozásában azok fogalmi vagy ideális, amely lehet például matematika, formális logika vagy zenei jelölés és az igaziak, mint egy élőlény, a Föld vagy egy nyelv. Ez utóbbi, a valódi rendszerek, lehetnek nyitottak, zártak vagy elszigeteltek. A nyílt rendszerekben nagy a kölcsönhatás a környezettel, amint azt az élőlények leírják. Másrészt a zárt rendszerek csak mozgásokkal és kölcsönhatásokkal rendelkeznek, a külső tényezőkkel való cserék lehetősége nélkül.
Számos típusú és példa létezik olyan rendszerekre, mint például a politikai (demokratikus, uralkodói, teokratikus rendszer, többek között), technológiai (autó vagy számítógép operációs rendszere), pénzügyi (tranzakciós és piaci rendszerek), biológiai (például idegrendszer egy élőlényben), jogi (törvények, rendeletek és egyéb jogi eszközök rendezése), geometriai (hagyományos és nem konvencionális modellekben), egészségügy (állami, magán- és társadalombiztosítási rendelések) és számos más példa az egyes rendekre mindennapi élet.
Abban az esetben, ha egy rendszernek szüksége van arra a szervezetre, hogy irányítsa a fejlődését anélkül, hogy a környezet bizonyos mértékű zavarai meghaladják a szintet, akkor ezt „autopoietikus rendszernek” nevezik. Az élőlényeket az autopoiesis rendszerek paradigmájának tekintik, tekintve, hogy képesek utódaik keretein belül előállítani önmagukat. Egyes kutatók azonban azt javasolják, hogy a társadalmakat más rendű valódi élőlényeknek tekintsék, amelyekre ugyanezeket az elképzeléseket lehetne alkalmazni, és az emberi csoportokat autopoietikus rendszereknek tekintik. Kemény akadémiai vita tárgya, amelyre még nem született meggyőző megoldás. A példa egyelőre alapos bemutatást nyújt a rendszerek alkalmazhatóságáról a különböző területek leírásában, akár általános szinten, mind egységes elmélettel.
Valójában az általános törvények keresése a rendszerek viselkedésének megértése szempontjából a rendszerelmélet. Viszont a káoszelmélet a matematika és a fizika azon ága, amely egy bizonyos típusú rendszer kiszámíthatatlan viselkedését tanulmányozza, amely instabil, stabil vagy kaotikus lehet. Ennek az elméletnek tipikus fogalma az entrópia, amely a rendszerek rendvesztésre való természetes hajlamát tanulmányozza. Ezt az elvet a tiszta fizika már alkalmazta a termodinamikában, és érdemes elmondani, ma ez az egyik legérdekesebb eszköz a rendszerek fogalmának kompatibilissé tételére és a legváltozatosabb rendekre való alkalmazására.
