az érzelmi menedzsment meghatározása
Különböző típusú intelligencia létezik. Az érzelmi intelligencia megmutatja, hogy az ember képes-e önmagát megismerni, hangulatát irányítani, érzelmeit hatékonyan kezelni annak érdekében, hogy nagyobb derűvel éljen.
Ez az önismeret a pozitív személyes kapcsolatok erősítésének alapja is. Az érzelmi menedzsment koncepciója megmutatja azoknak az embereknek a képességét, akik uraik az érzelmeiknek és nem rabszolgák, vagyis nem élnek impulzusaiktól függően minden pillanatban, hanem saját tudásuk révén jobban megértik önmagukat.
Az érzelmek irányítása
Az érzelmi menedzsment nem veleszületett, hanem egész életen át megtanulható. A tanulásról van szó, amely olyan fontos készségeket tartalmaz, mint a saját érzéseink és érzelmeink megértése, ellenőrzése és módosítása, ugyanakkor lehetővé teszi számunkra, hogy jobban megértsük, hogyan érzi magát egy másik ember.
Ez az érzelmi irányítás szükséges egy olyan érzelmi univerzumba merüléshez, amely tele van nagyon változatos érzésekkel és érzelmekkel, például irigység, harag, harag, szenvedés, remény, harag, lelki béke, derű, öröm.
Az érzelmek megfelelő kezelése életminőséget biztosít, mert ez azt jelenti, hogy az ember képes szabályozni a haragot, amelyet haragjában érez. Egy másik lehetséges helyzet, ha nem élvezzük a saját fájdalmunkat.
Találja meg az egyensúlyt a gondolatok és az érzések között
Az érzelmi menedzsment segít megérteni, hogy nem vagyunk passzív ágensek a saját érzelmi állapotainkban, hanem mindig hozzáállunk ahhoz, hogy tegyünk valamit ez ellen, ha bizonyos módon érezzük magunkat.
Az érzelmek alapvető szerepet játszanak a személyes életben. Ennélfogva annyira fontos az érzelmi tényező értékelése, és nem csak a racionális, hogy a boldog élet egyensúlyának keresése során mindkét síkot összehangoljuk. Olyan érzelmi menedzsment, amely az élet nagyon különböző területein szükséges: személyes élet, üzleti kontextus, személyes kapcsolatok (partner, barátok, család), randevúk és önmagával való kapcsolat.
Nem arról van szó, hogy a racionális gondolkodást másodlagos tényezőnek tekintsük, hanem az egyensúlyt a szükséges egyensúlyba helyezzük, mert a történelmi időszak nagy részében az értelem értékét az affektív tudás kárára dicsérték.
