a superego meghatározása
A szuperego néven ismert koncepció az egyik leghíresebb koncepció, amelyet a legfontosabb osztrák pszichoanalitikus és kutató, Sigmund Freud, a pszichoanalízis atyja és a történelem talán egyik legfontosabb gondolkodója jelentett a pszichológia területén. Miután különféle típusú és pszichés állapotú betegekkel végzett széles körű munkát, Freud megállapította, hogy a pszichés apparátus vagy a psziché, az elme nagyjából három olyan térre vagy struktúrára osztható vagy szerveződhet, amelyek mindegyike teljesít egy funkciót és sajátos jellemzőkkel rendelkezik.
Az ember pszichéjének alapján, vagy a legspontánabb vagy legtermészetesebb szakaszában találjuk meg az id-t, a struktúrát, amely kapcsolódik a vágyakhoz, a testi érzésekhez és az érdeklődéshez ezen igények fizikai szintű kielégítésére és kielégítésére. Ez a szint öntudatlan, és mindennél jobban reagál az ingerekre. Ezután az én folytatódik, az a szint, amely magában foglalja a teljes tudatosságot, és amely az ember élete legnagyobb részét tudatosan tölti be. Végül a szuperego a legmagasabb fok, mivel ez az, amely erkölcsöt vagy ellenőrzést ír elő a másik kettő felett, különösen a vágyak és fantáziák tekintetében az id felett. Fontos megjegyezni, hogy az én talán az egyensúly példája az egyik és a másik között, mivel mindkét fél elemeinek kombinációját tartalmazza.
A szuperego az, ami miatt az ember nem viselkedik szociálisan, mint egy állat vagy egy vadállat. A szuperego az, amely társadalmilag elfogadott magatartást ír elő, amely hozzájárul az olyan racionális érzetek generálásához, mint a szerénység, szeretet, irányítás és mértékletesség. Ez aztán inkább összekapcsolódik, mint az akarat iránti vágyakozással, az ember azon képességével, hogy irányítsa impulzusait és megfeleljen a társadalmilag elfogadott viselkedési mintáknak. Ez az az eset is, amikor megjelennek a társadalmi életet irányító szabályok és normák. Habár a szuperegónak van némi kapcsolata a tudattal, mivel ezek mind racionális és nem impulzív cselekvések, az ember szuperegójának fontos része tudattalan, és arra készteti, hogy bizonyos módon cselekedjen a nevelés módja alapján, kezdve a különböző traumatikus helyzetek, amelyeket az egyén átélt, és amelyeket az egyén önmagában nem tud könnyen felismerni.
