predikátum meghatározása
A hagyományos nyelvtanon belül az állítmány a mondatnak az a része, amelynek magja az ige, és amely az alanyra vonatkozó megjegyzésre utal, amellyel egyszerű mondatot alkotnak. Az állítmány elengedhetetlen a bimembre mondat létezéséhez és jelentésének bemutatásához.
Közben meg tudja különböztetni kétféle állítmány, a névleges és a verbális. A névleges predikátum egy kopulatív igéből (lenni, lenni) és egy attribútumból áll. A tárgy a mondat azon része, amely közvetlenül kapcsolódni fog az attribútumhoz, és az ige összekötő szerepet fog betölteni az attribútum és a szubjektum között. A verbális predikátum pedig egy nem kopulatív ige, amely szigorúan az állítmány magjaként működik.
Mindkét esetben a verbális állítmány mindig és a nominális állítmányban néha más kiegészítésekkel, közvetlen tárgygal, közvetett objektummal, rezsimkiegészítéssel, körülményes kiegészítéssel, ágens-kiegészítéssel is kiegészülhetnek.
Másrészről, az úgynevezett funkcionális nyelvtan esetében az állítmány a dolgok jövőbeli állapotának leírása, amely a világon előfordulhat. Azok az állapotok, amelyek valószínűsíthetően bekövetkeznek, a következők: álló helyzet, a cselekvés és az esemény eredménye.
A logikában az állítmány az lesz, ami megerősítést nyert, vagy annak hiányában egy alany egy bizonyos javaslat utasítására megtagadta.
A számítástechnikában pedig az állítmány a függvény, amely igaz vagy hamis értéket adhat vissza.
