a fotográfia meghatározása

A fotográfia kifejezés a görögből származik, és azt jelenti: "fénnyel tervezni vagy írni". A fényképezésnek a fényérzékeny technológiai eszköz segítségével történő képrögzítés folyamatát hívjuk, amely a camera obscura elvén alapszik. Az eredeti fotórendszer, amelyet néhány évvel ezelőtt karbantartottak, érzékeny filmekkel dolgozott annak érdekében, hogy a rögzített képet eltárolja, majd kinyomtassa. Újabban érzékelőkkel és memóriákkal ellátott digitális rendszereket használnak a fényképek egyszerűbb, gyorsabb és jobb eredményekkel történő elkészítéséhez.

Ennek a technológiának a története különféle hivatkozásokkal rendelkezik, amelyek kísérték a különféle technikák tanulmányozását, ami oda vezetett, amit ma fotózásnak nevezünk, de amelyet kezdetben daguerotípusnak hívtak.

Egyrészt a fényképezésnek közvetlen célja van tudományos, amennyiben végtelen lehetőségei lehetővé teszik olyan tárgyak tanulmányozását, amelyeket szabad szemmel és egyetlen pillanat alatt alig lehet ugyanúgy elemezni. Például van egy légi vagy orbitális fényképezés a földfelszín képeinek rögzítésére. Az infravörös vagy az ultraibolya fotózás ugyanúgy hozzájárul az emberi látás által nem rögzíthető képek tanulmányozásához. Ebben az értelemben a hőfotók egyértelmű gyakorlati példa, amelyek szintén hozzájárulnak a környezet különböző jellemzőinek megkülönböztetéséhez.

Hasonlóképpen, a fotomikrográfia a diagnózis félelmetes eszköze az egészségtudományokban. Számos, a legváltozatosabb természetű állapot (daganat, gyulladásos, fertőző, autoimmun) csak mikroszkópos értékeléssel igazolható, speciális foltokkal, amelyeket a fénykép. Ez az erőforrás lehetővé tette egy egész szakterület fejlesztését (kóros anatómia), egy új orvostudomány születését (telepatológia) és az igazságügyi orvostudomány optimalizálását.

Hasonlóképpen, a diagnosztikai képalkotás forradalmat jelentett, amelyben a fényképezés fontos szerepet játszik. Lehetetlen lenne számítógépes tomográfia vagy mágneses rezonancia képalkotás elképzelése nélkül analóg vagy digitális fényképezés támogató partnerként a szakmai gyakorlat és az orvosi-jogi viszontbiztosítás terén.

De a fényképezésnek pusztán oldala is van művészi és esztétikai, amely a képek rögzítését úgy értelmezi, mint egyetlen pillanat megőrzését a különféle elemek - például keretezés, kompozíció, megvilágítás és mások - kombinációjából. A digitális fényképezés beépítésével is új korszak született a képgyártásban, amely nemcsak kifinomultabb rögzítési módszereket tesz lehetővé, hanem a fénykép tárolása után széles lehetőségeket kínál a szerkesztésre és finomításra. Így a fotóművészet a képszerkesztés tagadhatatlan alkotóeleme, jelenleg a digitális média terjedésével együtt növekszik. Szintén szemináriumok, kiállítások, sőt konferenciák is rendelkezésre állnak a művészeti tevékenység e viszonylag friss formája kapcsán, amely az évek során egyre népszerűbbé vált.

Másrészt a társadalmi fotózás beépítik más tudományterületekbe, például az újságírásba. Ennek a gyakorlatnak a történetében a fényképezés nagyszerű szövetségese volt a történelmi és újságírói események valódi reprodukciójának, információforrásként és az érzelmi hatás hatalmas kiegészítéseként is. Gyakorlatilag lehetetlen elképzelni a modern újságírást a fotózás, mint alapvető erőforrás támogatása nélkül. Annak ellenére, hogy az internet nagyon széles körű hozzáférést biztosított más audiovizuális médiákhoz, amelyek között a videó több formátumával is kiemelkedik, a fotózás továbbra is az újságírói gyakorlatban páratlan módszer.

Ebben az értelemben a közösségi hálózatok lehetővé teszik a fényképezés növekedését annak minden pompájában, hozzájárulva a képek gyors terjesztéséhez ("viralizálásához") a barátok és ismerősök körében. Az olyan hálózatok, mint a Facebook vagy a Twitter, a fényképezés kardinális hajtóereje, amely továbbra is az egyik technológiai paraméter, amely megváltoztatta az emberiség életét az elmúlt évtizedekben.

Végül a fotózás emellett kiemelkedő érzelmi szerepet tölt be, mivel módot kínál arra, hogy emlékezzen a múlt eseményeire, amelyeket emlékezetükben kézzelfogható vagy digitális médiában rögzítenek. Ez a változó különösen hasznos a memória serkentésére azoknál az embereknél, akiknek nehézségei vannak ebben a funkcióban, vagy egyszerűen szórakozás céljából a barátokkal és a családdal.