a lázadás meghatározása
A lázadásnak minden olyan cselekményt ismerünk, amelynek révén az ellenzék vagy a lázadás megmutatkozik valamilyen típusú tekintélynek (amely személy, valamint intézmény vagy embercsoport formájában is megjelenhet).
Szinte mindig a valamilyen területen érvényes hatóság a szóban forgó lázadás közvetlen befogadója; az elutasítás, az engedetlenség vagy közvetlenül a fegyveres felkelés a leggyakoribb módszer a hatóságok elleni lázadás bemutatására.
A lázadás általában bizonyos kérdésekkel kapcsolatos korábbi elégedetlenségből fakad, és általában erőszakos és hirtelen módon merül fel, hogy megpróbálja elősegíteni az adott helyzet változását. Az emberi történelem számos és fontos lázadást érdemel, amelyek jelentős változásokat eredményezhetnek az élet különböző területein.
Tüntetések nyilvános tereken vagy fegyvertartás a jogokat sértő tekintélyre való reagálás céljából
Az őket lakó társadalmak vagy kis csoportok lázadó hozzáállás mellett döntenek, ha a hatóságok befolyásolják mindennapi életük bizonyos jogait, előnyeit vagy körülményeit. Aztán közvetlenül utána az emberek megszakítják együttműködésüket, támogatják és konfrontatív magatartást tanúsítanak, amely különféle viselkedéseken keresztül nyilvánulhat meg. A lázadás állhat például egy nyilvános téren táborozó tüntetés megvalósításában, ami ezekben az időkben meglehetősen visszatérő, vagy ennek hiányában komolyabb és szélsőségesebb megnyilvánulásokat mutathat, például fegyverfelvétel a hatóság ellen.
A gyakorlott hatóság azonban nem marad passzív az ilyen típusú helyzetekben, de válasza két irányba mehet. Egyrészt megpróbálhat tárgyalni a lázadókkal, hogy azok meghatározzák a hozzáállásukat, felajánlva nekik bizonyos előnyöket, vagy megváltoztathatják, mi okozta a problémát. Vagy fordítva, a hatóság dönthet úgy, hogy erő alkalmazásával reagál. Ez a cselekvési alternatíva természetesen a legkomolyabb, mivel az államnak elegendő forrása van ebben a tekintetben, és akkor véres konfrontáció alakulhat ki, amelynek vége sok lázadó bajban van.
Különbségek a forradalommal
Amikor lázadásról beszélünk, fontos kiemelni, hogy soha nem az a jellemző, hogy valóban mélyreható változásokra törekedjünk, mintha egy forradalom jelentené. A lázadás azonban közbenső lépés az utóbbi és a lázadás között (puszta erőszakos mozgalomként és visszautasításként értendő, amely nem konkrét változásokat keres, hanem egyszerűen azért, hogy valamivel nem ért egyet). A lázadás szervezettsége különböző lehet, ellentétben a spontánabb és pillanatnyi jellegű lázadással. Ugyanakkor a lázadásnak konkrét céljai vannak, bár ezek nem annyira súlyosak és messzemenőek, mint egy forradalomé.
A lázadások általában a különböző típusú hatóságokkal szembeni ellenállást jelentik. Ezért voltak hagyományosan olyan intézmények ellen, mint a kormány, az állam vagy az azt alkotó szervezetek ellen. Ezenkívül fontos megjegyezni, hogy a lázadásnak több tagnak kell lennie, mivel ez bizonyos szintű szervezettséget és előrelátást jelent. Sokszor a történelem legfontosabb lázadásainak okai a különféle igazságtalanságok voltak, amelyek az élelem hiányától kezdve a szabadság és a cenzúra hiányán át a politikai jogokért vagy ideológiákért folytatott küzdelemig terjedhetnek.
Annak fontossága, hogy tudják, hogyan kell lázadni, ha szükséges
Hangsúlyoznunk kell ebben a témában, hogy a lázadás egészséges és nagyon szükséges hozzáállás az életben, mert ennek köszönhetően természetesen egy nemzet lakói képesek lesznek ellenállni és harcolni azokkal a zsarnoki vagy tekintélyelvű hatóságokkal szemben, akik korlátozni akarják jogainkat. Ha mindannyian betartanánk azokat az intézkedéseket és rendelkezéseket, amelyek közvetlenül befolyásolják jogainkat és garanciáinkat, akkor nemcsak egy autoriter kormányt legitimálnánk, hanem a szabadság hiányát is támogatnánk.
A lázadást vezető személyeket lázadóknak nevezik.
