a hiperrealizmus meghatározása
A művészet különféle megnyilvánulásaiban ötleteket és érzéseket fejez ki. A művészek valamilyen kreatív irányzat vagy irányzat részei. A hiperrealizmus az a művészi irányzat, amely olyasmit reprodukál, mintha a valóság valódi tükröződése lenne. Ez a kifejezési forma jellemző a festészetre és a szobrászatra, és kisebb mértékben az irodalomra is.
"Fényképészeti" stílus
Az 1960-as években a festészet absztrakt és koncepcionális irányzatai kezdtek elveszíteni a hangsúlyukat az olyan festők hiperrealisztikus stílusának megjelenésével, mint Chuck Close, Antonio López, Don-Eddy és Richard Estes.
A szobrászatban olyan hiperrealisztikus alkotók emelkednek ki, mint Ron Mueck. Ennek a trendnek a művészei a legtöbb fotóból dolgoznak, és műveikben hűen reprodukálják a mindennapi élet tárgyait és képeit, például utcákat, kávézókat, autókat vagy az emberi test portréit.
Ezért ez nem a megfigyelt valóság értelmezése, hanem abszolút hű reprodukció. Ez a művészi irányzat a kép meghatározásában keresi a tökéletességet.
Néhány kritikus úgy véli, hogy ez a kreatív megközelítés valamilyen módon haszontalan, mivel a fényképek már a valóságot is kifejezik olyannak, amilyen, és ennek következtében a hiperrealisztikus festmény felesleges javaslat
Művészettörténeti szempontból a hiperrealisztikus stílus a festészet és a szobrászművészet eredetére nyúlik vissza, mivel mindkét tudományterületen megpróbálták bizonyságot hagyni a világról, mivel ez szemünkben megnyilvánul.
Az alkotók, akik ezt a mozgalmat alkotják, nem úgy tesznek, mintha képeket reprodukálnának, mintha egyszerű fotók lennének, hanem inkább azért, hogy kifejezzék a megfigyeltek lelkét. Mondhatni, hogy ennek az áramnak az a célja, hogy túllépjen a valóság egyszerű reprodukcióján. A művészet világában három kapcsolódó fogalmat kezelnek: realizmus, hiperrealizmus és fotorealizmus.
Amikor a művész elmélyül abban, ami a valóság alatt van, látásmódja szürreális.
Hiperrealitás
A hiperrealizmus művészi irányzat, a hiperrealizmus pedig a kommunikáció vagy a kifejezés módja egy olyan perspektívából, amely túlmutat magán a valóságon.
A hiperrealitás néhány példája lehet az interneten keresztüli személyes kapcsolatok, játékok, amelyekben nem különböztetik meg a fikciót és a valóságot, vagy felnőtt filmek.
Mindezekben az esetekben a valóság deformációja vagy túlzása van. Más szavakkal, mindaz a megnyilvánulás, amelyben a már létező szimulációja készül.
Ha a pornográfia világát vesszük referenciaként, a bemutatott képek nem felelnek meg a valódi szexnek, hanem a hiteles szexualitás mesterséges kikapcsolódását jelentik.
Fotó: Fotolia - Nomad_Soul
