a fonéma meghatározása
Parancsára Fonetika, a fonéma lesz mindazok a minimális hangtani egységek, amelyek egy nyelvben szemben állnak másokkal, jelentős kontrasztot generálnak. Például a s fonéma szemben áll az n fonémával, lehetővé téve számunkra, hogy megkülönböztessük a bánat szót a pesa szótól.
Eközben a fonéma is az a szóbeli nyelv minimális egysége, mert ez egy beszédhang, amely lehetővé teszi például egy nyelv sok szójának megkülönböztetését a s és t fonémák coso és como formában; o s és c egyben és farokban.
A fent említett szavak: coso / como, sola / cola, pena / pesa teljesen más jelentéssel bírnak, bár az egyes párok kiejtése alig különbözik a fent említett hangoktól. Eközben szerkezetileg a fonéma a nyelv, míg a hang a beszéd területéhez tartozik.
Az egyes szavak hangjait hívjuk allofonok. Ugyanannak a fonémának lehetnek különböző allofonjai, ahogy ez a helyzet gázok és emberek. További nagyon gyakori helyzetek az is, hogy a betűk egyeznek, vagy hogy a betűk több fonémának tűnnek, például c hangzik k és s, mint z.
A fonémák nem hangok, mint fizikai entitások, inkább formális absztrakciók vagy pszichológiai nyomok, amelyek megmaradnak a beszéd hangjaiban.
Azt is meg kell jegyezni, hogy a telefon és a fonéma nem ugyanaz, mert a telefon vagy hang Fonetikai és artikulációs jellemzők sora jellemzi, amelyek azonosítása a fonetika kizárólagos feladata. Ezért a telefon a fonéma bármely lehetséges akusztikai megvalósítása lesz.
Összefoglalva tehát a fonéma lesz a fonológiai egység megkülönböztető (az egyes fonémákat a rendszeren belül azok a tulajdonságok határolják, amelyek megkülönböztetik őket a többitől, valamint a saját jelentős szándéka), absztrakt (mert a valóságban a fonéma nem hang, hanem ideális hangtípus) e lineárisan oszthatatlan (Nem bontható kisebb egységekre).
Másrészt fonémának is nevezzük a beszélt nyelv egyszerű hangjainak mindegyike.
