a visszaemlékezés meghatározása
Meghatározhatjuk a visszaemlékezést olyan hatásként vagy jelenségként, amely valamilyen adott elemből vagy helyzetből emlékeztet minket a múltba. A visszaemlékezés szót a köznyelvben talán költőibb módon használják, mint másokat, mivel ez az emlékek kényes és nagyon törékeny szintjét jelenti, nem a világos és tömör emléktények részeként, hanem mint valami, ami visszhangzik az elménkben, de nem nyilvánvalóan vagy nyilvánvaló módon. Bizonyos ponton az emlékeztető szóval azt is mondják, hogy valaki vagy valami olyan elemeket vehet át egy másik személytől vagy más hasonló tárgytól, amelyek előtt azok hasonlítanak.
A visszaemlékezés gondolata összefügg azzal a ténnyel is, hogy valami, egy helyzet, egy tárgy, egy kép vagy valami, amelyet az érzékszervek generálnak, okozza valamilyen múlt emlékét. A visszaemlékezés mindig egy olyan elemből indul ki, amely visszavezet minket a múltba, és a kifejezést általában pozitív értelemben használják, például amikor boldog vagy örömteli, nem feltétlenül negatív pillanatokra akarunk utalni. Ebben az értelemben más megélt pillanatok felidézése jelenhet meg az elménkben attól, hogy valami azonnal kapcsolódik a jelenhez, általában érzékekből (vizuális kép, aroma, érzés stb.).
Bizonyos esetekben a visszaemlékezés gondolata spirituális jelentést is kaphat, és ez így van, amikor a múlt életekre emlékezünk; képek, amelyek földi tudatunkban nincsenek teljes érzékkel, de amelyek érzelmileg mindig jelentenek valamit számunkra, mert úgy gondolják, hogy olyan múltbeli életekhez kapcsolnak minket, amelyekben már tapasztaltunk ilyen érzéseket, vagy valami hasonlót tettünk. Ebben az értelemben a visszaemlékezést széles körben használják olyan vallások, mint a buddhizmus és a hinduizmus, amelyek nem annyira a földi életről beszélnek, hanem azzal a gondolattal, hogy összekapcsolódnak valami magasabbal, valamivel, amit gyakorlati szempontból nem lehet megmagyarázni, és hogy semmi más, csak az élet lényege.
