a librettó meghatározása
Librettóval megértünk egy írott művet, amelyet útmutatóként használnak egy film vagy egy színházi mű szereplőinek. A librettó általában abból a párbeszédből áll, amelyet az ilyen szereplőknek meg kell ismételniük és értelmezniük, és emellett jelzések a helyük helyzetéről abban a térben, amelyben cselekszenek (széken ülve), mozdulatokról (belépve a terembe) vagy a színpadon található információkról környezet és mások. Ezeket a jelzéseket, amelyek nem részei a párbeszédnek, nem olvassák vagy értelmezik, egyszerűen a jelenet létrehozásának megkönnyítésére szolgálnak.
A librettók történelmileg az első színházi ábrázolásokkal merültek fel, amelyek az ókori Görögországban keletkeztek (bár egyesek számára már az egyiptomi civilizáció óta léteznek). A librettókat, vagy ezeknek a primitív formáinak, amelyeket ma már librettóknak ismerünk, azért írtuk, hogy irányítsák a szereplőket a párbeszédekben, és valószínűleg sokkal egyszerűbbek voltak, mint manapság a librettók. A librettók megléte megtalálható mind a középkorban, mind később a modern korban, amelyben William Shakespeare kétségtelenül a színdarabok librettóinak egyik vezető képviselője volt.
A librettóknak minden esetben többé-kevésbé hasonló formájuk vagy felépítésük van. Olyan cselekményekre vagy jelenetekre vannak felosztva, amelyekben kapcsolódó cselekmények vagy párbeszédek halmaza zajlik. Minden jelenetben az egyes szereplők helyét, a környezetet, amelyben megtalálhatók, és egyéb információkat, amennyire csak lehetséges, tisztázzák, majd folytassák a megfelelő párbeszédet a játék különböző szereplői között. Ez a párbeszéd meg van írva, tisztázva minden olyan személy nevét, aki beszél vagy interakcióba lép a többiekkel. A librettókban mind a szavakat, mind a hangokat, sőt a csendeket is meg kell jelölni, hogy a szereplők tudják, mikor kell szólniuk és mikor kell csendben maradni.
