tempó meghatározása
A tempó szó olyan zenei időre utal, amelyben egy művet vagy zeneművet előadnak. A tempó szó pontosan kapcsolódik az idő gondolatához, és eredete valószínűleg az olaszból származik, abból a nyelvből, amelyben a klasszikus zene első operáit és műveit hagyományosan előadták. A tempó az egyes művek vagy zenei stílusok belső jellemzője, ezért könnyen elmondható, hogy sok tempó létezik, amelyek mindegyike egy adott zeneműfajra jellemző. A tempó az egyik alapvető eleme a zenemű létrehozásakor, mivel ez teszi lehetővé azok számára, akik értelmezik, hogy milyen sebességgel kell végrehajtani a zeneszámokat.
Noha a tempó fogalma viszonylag sokféle jelenség esetében alkalmazható, amelyekben utalnak arra az időre, amelyet egy dolog vagy személy birtokolhat, ennek használata a legtöbb esetben a zenei téren történik.
Ebben az értelemben a tempó pontosan az az idő vagy sebesség, amelyben egy zeneművet végre kell hajtani, hogy erényeit nagyobb tisztán leleplezzék. Annak jelzésére, hogy egy mű milyen tempóval bírhat, ez a munka elején kerül meghatározásra, amelyet percenként találati vagy hangminősítéssel végeznek. Ez a számítás eredményezi azokat a különböző tempókat, amelyek a műnek teljesen sajátos profilt adhatnak, amellett, hogy befolyásolja a tempót azon nehézségeken is, amelyeket a mű jelent majd azok számára, akik értelmezik (a leggyorsabb lesz a legnehezebb és a lassabban könnyebb).
A tempó sokféle lehetőséget adhat, például méretarányos, larghissimo, lassú, lassú mérsékelt, gyaloglás, élénk vagy prestissimo. Vegye figyelembe, hogy ezeknek a tempóknak az összes neve olaszul is szerepel.
