mi az óceáni árok »meghatározása és fogalma
Az óceánok legmélyebb enklávéi óceáni árkokként vagy tengeri árkokként ismertek. Bolygónk egyik legismeretlenebb és egyben legtitokzatosabb helye. Ezek a sírok némelyike eléri a 11 kilométer mélységet.
Ezeknek az ökoszisztémáknak három egyedi jellemzője van: a napfény hiánya, a megnövekedett nyomás és az alacsony hőmérséklet.
Nyilvánvaló, hogy a legfejlettebb technológiára van szükség az óceán mélységének tanulmányozásához, különös tekintettel a nagy felbontású szonárok használatára.
Az óceáni árkok kihívást jelentenek a tudományos közösség számára
Az óceáni árkok több okból is kiemelkedő tudományos érdeklődést mutatnak:
1) az ott élő fajok és mikroorganizmusok vizsgálata,
2) ezeken a helyeken meg lehet tapasztalni egyes anyagok ellenállását, mivel a nyomás bennük jóval magasabb, mint általában,
3) a szén körforgásának ismerete és
4) az éghajlati változások és a föld alatti áramlatok megértése.
Mindezen szempontok vizsgálata az óceáni árkokat a tudományos közösség számára nagy érdeklődésre számot tartó területekké alakítja. Gazdasági szempontból az olajágazat kilátásokat és fúrásokat hajt végre ezeken a területeken. A tudományos közösség mindenesetre úgy véli, hogy az óceán mélységének vizsgálata nagyon korai szakaszban van.
A Mariana-árok
A Mariana-árokban található Challenger Chasm az óceán legmélyebb helye, és a Csendes-óceán Mariana-szigeteitől délre található. Ennek az ároknak az első feltárása 1875-ben történt, azóta több expedíciót hajtottak végre (2012-ben James Cameron filmrendező volt az első ember, aki egyedül a Föld legmélyebb pontjára jutott, és ezt a National Geographic által támogatott tengeralattjárón tette).
Az elvégzett vizsgálatok szerint pontos mélysége 11 034 méter, legmélyebb pontja pedig a Challenger Abyss néven ismert, amelyet az első angol expedíció tiszteletére neveztek el, amelyet 1875-ben hajtottak végre a HMS Challenger korvettben.
Mindenféle érdekességet találtak a Mariana-árokban, például nagy rákokat, óriási tintahalakat, medúzákat, a plankton különböző formáit és egysejtű lényeket, amelyek a bolygón sehol máshol nem léteznek. Az ezen a helyen élő állatok a mélység síkságán található üledékekkel táplálkoznak.
A tengerbiológusok számára kihívást jelent felfedezni, hogy a különböző fajok hogyan tudtak alkalmazkodni egy ilyen ellenséges környezethez, mivel figyelembe kell venni, hogy a napfény nem éri el ezt a mélységet.
Fotók: Fotolia - sea / swillklitch
