a dramatizálás meghatározása

A dramatizálás kifejezés olyan típusú ábrázolás vagy színészi előadás megjelölésére szolgál, amelyben bizonyos és speciális helyzetek előadását végzik. A szó egy másik névből származik: dráma, amely éppen az irodalmi művek párbeszéden és szóban történő képviseletének a módja. A dráma kifejezés a görög (civilizáció, amely a színházat művészeti elemként hozta létre) nyelvből származik, amelyben "cselekvést" jelent. Ezért a dráma vagy valami dramatizálása egy cselekvés végrehajtása, bizonyos módon vagy formában való cselekvés.

Vagyis a dramatizációban egy dráma képviselteti magát, amely egy olyan történetből áll, amely általában valamilyen szomorú témával foglalkozik, amely különböző karaktereket foglal magában, amelyeket színészek játszanak, általában színházi színpadon, de a műfaj a moziban is nagyon népszerűvé vált, és a TV-ben.

Általánosságban, amikor a dramatizálásról beszélünk, utalunk a színészi szereplésre olyan médiában, mint a színház, a mozi vagy a televízió. Ezeken a tereken a színészek karaktereket hoznak létre egy forgatókönyvből, amely megmondja nekik, mit kell mondani, hogyan kell mozogni, hogyan kell cselekedni és hogyan kell megmutatni a hallgatóságnak bizonyos érzéseket, ötleteket, gondolatokat és általános helyzeteket. Közben van egy szakember, a rendező, aki az összes színpadra állítás és az előadás rendezéséért felel majd.

A színész drámai képességének fontossága

Az ilyen típusú ábrázolásokban a drámákat képviselő színészek drámai képessége rendkívül fontos, mert különben nagyon nehéz lesz mozgatni vagy átadni a történet drámai tartalmát, ha nem jártas szakemberek a szakterületen. A jó színésznek tudnia kell, hogyan kell fellépni minden olyan műfajban, amelyet a karrierje során képviselnie kell. Most, a dráma körül nagy tisztelet uralkodik, ezért ennek jegyében sokszor további nyomás nehezedik a színészre, akinek egy drámát kell értelmeznie, vagyis igényesebb, ha erről a műfajról van szó. Például, amikor a komédiához szorosan kapcsolódó színészek kiemelkednek egy drámában, általában mindenkit meglepnek.

Görög eredetű

Az első dramatizálási formák az ókori Görögországban játszódtak le, egy olyan társadalomban, amelyben a színháznak nemcsak művészeti formája, hanem a mindennapi életben előforduló különféle jelenségek vitájának és reprezentációjának is nagy jelentősége volt (például napjaink televíziója) hírek). Ezekben az idõkben a dramatizálás a közönség oktatása volt a különbözõ témákban, például filozófiai, erkölcsi, kulturális témákban.

A színházi dramatizálásnak két, egymástól meglehetősen eltérő formája volt: egyrészt a tragédia, másrészt a komédia. Noha vannak variációk és köztes pontok közöttük, a tragédia és a komédia a színház két alapvető formáját képviseli (ezért a két ellentétes maszk, az egyik a boldog és a szomorú tipikus szimbóluma).

Míg a tragédia általában olyan krízishelyzeteket képvisel, amelyek kihatnak az emberi lény mélyére, a vígjáték a mindennapi élethelyzeteket igyekszik ábrázolni, karaktereit közönséges lényként, erények és hibák birtokosaként mutatva be.

A dramatizálást azonban nem szabad pusztán színházi vagy művészi akcióként értelmezni. Sok pillanat alatt bármelyik hétköznapi ember dramatizálhatja az átélt helyzeteket azzal a céllal, hogy elmondja a közvetett közönségének, hogyan élte meg ezt a helyzetet, mit mondott, mi történt stb.

Például a fogalmat arra is használják, hogy kijelölje azt a túlzást, amelyet valaki tesz valamiből, nagyon drámai vonásoknak tulajdonítva.

Használja a terápiában

Hangsúlyoznunk kell azt is, hogy a dramatizálás olyan eljárás, amelyet a pszichológia utasítására terápiás alternatívaként vezettek be, hogy a betegek legyőzhessenek bizonyos kórképeket. Ebben a folyamatban egy vagy több ember megbeszél egy közös kérdést vagy problémát, amely összeköti őket, és amelyről megnyílik. Sokat használják, mert ez egy olyan gyakorlat, amely sokat segít az emberek belső jellegének kifejezésében és az akadályozásban.


$config[zx-auto] not found$config[zx-overlay] not found