kopulatív és predikatív mondatok meghatározása
A kopulatív mondatok azok, amelyeket a ser, estar és a igék alkotnak, valamint néhány verbális perifrázis, amelyet ezek az igék alkotnak. Ezekben a mondatokban mindig van egy tulajdonság, amely az igét kíséri. Így "Sara japán", "Manuel titkárnő" vagy "Luisa barcelonai származású", az igealakot valamilyen attribútum kíséri (az attribútum lehet főnévi mondat, melléknévi mondat vagy elöljárószó).
A kopulatív mondatokban az állítmány nem verbális, hanem nominális típusú
Ezeket a mondatokat azért nevezzük kopulatívnak, mert igealakjaiknak önmagukban nincs teljes értelme és funkciójuk az alany és az attribútum vagy az állítmány egyesítése. A "Gabriela a barátom" mondat kopulatív, mert a lenni igét használja, amely egyesíti az alanyot egy attribútummal.
Meg kell jegyezni, hogy a kopulatív mondatok állítmányát főnévi állítmánynak nevezzük.
Predikatív mondatok
A predikatív mondatok a ser, estar vagy hasonlóságtól eltérő igékből állnak. Ezek a mondatok azonban állíthatók predikatív értékű kopulatív igékből is. Így "María Bogotából származik" és "María Bogotában van", az első egy kopulatív mondat, mert a Bogotából való lét magában hordozza a szubjektum eredendő tulajdonságát, a második pedig Bogotában lényeges helyzet.
Ezek a mondatok mindig tárgyból és verbális állítmányból állnak, mindaddig, amíg a verbális állítmány magja nem kopulatív ige. Ebben az értelemben verbális állítmányról beszélünk, amikor a mondat ige nem lehet, nem lehet vagy nem látszik.
A "Sara táncol" mondatban predikatív, mert a használt ige nem lehet, nem lehet vagy látszhat, továbbá, mert a táncolni igének teljes jelentése van, és a mondat elkészítéséhez nincs szüksége semmiféle attribútumra érzék.
Különböző kritériumok a mondatok osztályozásához
A kopulatív és a predikatív mondatok megkülönböztetése az ige természetén alapul. A mondatokat azonban más módon is osztályozhatjuk:
1) ha figyelembe vesszük a beszélő szándékát, vannak figyelmeztető, kérdő, felkiáltó, kétes, felszólító vagy kívánatos mondatok,
2) ha figyelembe vesszük a közvetlen tárgy szükségességét, akkor transzitív vagy intranszitív mondatokról fogunk beszélni,
3) ha a mondatot alkotó tagokat fontolgatják, akkor egyetlen vagy bimembre imádságról beszélnek, és
4) ha az igében kifejezett cselekvés önmagára esik, ez reflektív mondat, és ha a cselekvés megosztott, akkor ez kölcsönös mondat.
Fotó: Fotolia - monikakosz
