beszédes meghatározása
Az ékesszóló kifejezést melléknévként használják olyan emberek vagy helyzetek minősítésére, amelyek bizonyítják a beszédességet, és amelyek ily módon egyértelműek az általuk közvetíteni kívánt jelentés szempontjából. Az ékesszólás olyan tulajdonság, amelyet egyesek birtokolnak (bár képekkel, hangokkal vagy különböző kommunikációs cselekményekkel is rendelkezhetnek), amely a jelentés vagy az ötlet továbbításának egyszerűségén alapul, talán anélkül, hogy beszélni kellene. Az a gondolat, hogy valami beszédes, általában azt jelenti, hogy önmagáért beszél, és nem igényel további magyarázatot.
A beszédesség olyan tulajdonság, amellyel nem minden egyén rendelkezik. Több, egyszerre összeálló elemhez kapcsolódik: egyrészt az egyértelmű ötletek és gondolatok megfogalmazásának képességéhez. Ugyanakkor fontos tudni, hogyan kell ezeket világosan, tömören és hatékonyan kifejezni, hogy azok, akik végül közönségként működnek, megértsék őket. Végül, az ékesszólás mindig megköveteli a megfelelő nyelv használatát a helyzetnek és a bekövetkező eseménynek megfelelően, mivel nem azonos a formális vagy informális nyelv használata minden helyzetben.
Amikor beszédes emberről beszélünk, azokra az emberekre utalunk, akik tudják vonzó és világos módon kifejezni véleményüket. Így az ékesszólás manapság az egyik legfontosabb jellemző a politikusok számára, mivel lehetővé teszi számukra, hogy nagyobb mennyiségű nyilvánosságot vonzzanak. Az ékesszólás nagymértékben összefügg azzal a képességgel is, hogy diszkréten és hatékonyan meggyőzze a közönséget vagy közönséget.
Az ékesszólás azonban nemcsak az írott és beszélt nyelvben, hanem a testben is jelen van, gesztusok, szimbólumok, testhelyzetek és arckifejezések révén, amelyek gyakran sokkal többet jelölnek, mint amit a szavak mondanak.
