kórus meghatározása
A kórus olyan vokális csoport vagy olyan emberek csoportja, akik egy zeneművet énekelve és összehangoltan adnak elő.
Énekkórusnak nevezzük a gyakran szakmailag képzett egyének csoportját, akik karmester vagy tanár vezetésével hangjuk közreműködésével együtt képesek előadni énekelt műveket.
Egy kórus képes monodikus művek vagy egy hang, vagy többszólamú, azaz több egyidejű hang értelmezésére. Mint ilyen, a refrén különféle típusú hangokból áll, amelyek húrokba vannak csoportosítva. A női hangok esetében ott van a szoprán, amely a legmagasabb hang, és amely gyakran a mű fő dallamát vezeti, a mezzoszoprán, a nőknél gyakoribb és középső hang, valamint az alto, a legmélyebb hang nők. A férfihangok esetében megtalálhatjuk a falsettót, egy olyan férfihangot, amely a szoprán regiszterét utánozza vagy hasonlít rá, az kontratenort, a legmagasabb férfihangot, amelyet az alto regiszter elérhet, és ami meglehetősen ritka. A férfiak között a tenor , a hím magas hangja és a bariton, a hím körében a leggyakoribb hang. A mély hangokat és a mély basszusokat is, amelyek a férfiak hangjai közül a legalacsonyabbak, szintén figyelembe veszik.
Ugyanakkor létezik egy kórustipológia, amely lehetővé teszi, hogy különféle szempontok szerint osztályozzák őket. Ami az instrumentális kritériumokat illeti, a kórus lehet: "a cappella" (hangszerek kísérete nélkül) vagy koncertante (kísérettel). Ha a hangszín és a tessitura kritériuma van, akkor vannak egyenlő hangú (fehér, basszus, két vagy több hang) kórusok és vegyes hangú kórusok. Ha kórusról beszélünk hangjuk összetétele alapján, akkor kórusról beszélünk, amikor gyermekkórusról van szó (gyakran vallási körülményekhez kötődik), a női, férfi és vegyes kórusról. A kórusokat méretük szerint is osztályozzák, majd beszélhetünk kvartettekről, oktettekről, kamarakórusról (12-20 tag), szimfonikusról (30-60), orfeonról vagy nagy kórusról (több mint 100 taggal).
