theclickinggeneration.com

A minket foglalkoztató koncepciónak számos referenciája van a nyelvünkben, szinte mindegyik az identitáshoz kapcsolódik, ami a tulajdonságok vagy adatok összessége, amely valamit vagy valakit individualizál vagy megkülönböztet, ez a fő funkciója, és esetenként megerősítik, hogy valaki valójában az, aki, vagy hogy egy dolog az, ami ő, kétségtelenül.

Valami vagy valaki azonosságának felismerése

Általánosságban azt fogjuk mondani, hogy az azonosítás magában foglalja az azonosítás cselekvését és hatását, amely felismeri valaminek vagy valakinek az identitását, ezáltal megjelöli a különbségeket másokkal.

Például amikor mélyen ismerek egy ötletet vagy javaslatot, és ezért megkülönböztetem sok mástól, másrészt azonosulni tudnék vele, amikor úgy döntök, hogy egyedül vállalom és megvédem annak előtt, aki levelez mert egyetértek javaslatukkal vagy trendjükkel.

Akkor is, ha a dolgokat felismerjük, azonosulásról beszélhetünk.

- A városban sétálva azonosítottam a bárot, amelyet barátom ajánlott.

Eközben az emberek azonosítása kapcsán beszélnünk kell ennek a cselekvésnek a társadalmi igényéről, mivel általa lehet őket felismerni és a cselekedeteknek tulajdonítani őket, beleértve a hozzájárulásokat és eredményeket, másrészt bűncselekményeket is amiért reagálnia kell az igazságszolgáltatásra. A megfelelő azonosítás nélkül valakit nem lehet felismerni vagy megbüntetni.

Tehát az azonosítás kifejezés arra szolgál, hogy megjelölje a személyre vonatkozó főbb adatok és információk azonosítását, felismerését vagy megállapítását.

Azokra a személyekre vonatkozó feljegyzések, ahol egy nemzet állampolgárait azonosítják, és kiterjesztik rájuk a személyazonosságukat igazoló hivatalos dokumentációt

Annak érdekében, hogy ennek az elismerésnek kielégítő módon megfeleljen, minden ország rendelkezik nyilvános nyilvántartással a természetes és jogi személyekről; Az első esetben általában a személyek nemzeti nyilvántartásaként emlegetik azt a testületet, amelyben az egyének azonosítását már születésükkor feldolgozzák, és így személyazonosító okmány állítható ki.

Ott bejegyzik nevüket és vezetéknevüket, és egyedi számot rendelnek hozzájuk, amely meg fog felelni a folyamat után kiadott dokumentációnak, például a nemzeti személyazonosító okmánynak is.

Sokszor csak megemlítve ezt a számot lehet azonosítani minket.

Az ujjlenyomatok és a DNS szintén más módszer az ember azonosítására.

A személyazonossági okmány szinonimája

Az azonosítás azon túl, hogy bizonyos helyzetekben végrehajtandó cselekmény vagy cselekvés, bizonyos dokumentumokban is szerepelhet olyan név, amelynek célja éppen egy személy vagy egyén személyazonosságának megállapítása. Bár az azonosítás fogalma főleg az emberhez kapcsolódik, akkor is alkalmazható az állatokkal, amikor szükség van identitásuk megállapítására bizonyos helyzetekben (például amikor egy háziállatot meghatározott gallérral azonosítanak, vagy amikor egy állatot vadként azonosítanak, így mi tovább elemezheti viselkedésüket).

Az azonosulás minden ember életében az egyik legfontosabb elem. Ez azért van így, mert az identitás megléte mindig rendkívül fontos, amikor az ember személyiségét és életminőségét alakítják. Az identitást elsősorban az utó- és vezetéknév összetétele adja, de olyan elemek is, mint a nemzethez tartozás, a társak csoportja, egy bizonyos vallás, egy etnikai csoport stb. Ezeknek az azonosító adatoknak a felismerése tehát elengedhetetlen ahhoz, hogy egy ilyen személyt teljes egészében feltételezhessünk.

Amikor azonosításról beszélünk, utalunk mindazokra a dokumentumokra is, amelyek az egyes személyek jogi és hivatalos azonosítását szolgálják. Ebben az értelemben olyan dokumentumok, mint személyazonossági dokumentumok, útlevelek, vezetői engedélyek, kártyák, különböző típusú kártyák, sőt fogyasztói kártyák is szolgálnak elemként az egyén személyazonosságának megadásához.

Ennek a helyzetnek köszönhető, hogy a fogalmat általában a személyazonossági okmány szinonimájaként használják.

Bár nem mindegyikre van szükség (kivéve a személyazonossági okmányt), ezek megléte segíti az embert abban, hogy több tevékenységet végezzen anélkül, hogy veszélyeztetné szabadságát vagy kényelmét (mivel például útlevél nélkül nem lehet külföldre utazni).

Másrészt a kifejezés felhasználható két különböző dolog mérlegelésének kijelölésére, úgy, hogy azok ugyanazok legyenek. Ez általában versengő akciókkal vagy kérdésekkel történik, hogy azok ne legyenek negatív módon összekapcsolva. Például unottan tanulni.